Kaltenecker Trio Koncert Kritika

2005. május 20. - péntek
KALTENECKER TRIO
Colombus Jazz Club (Budapest)

A nap lenyugvó ágban ráül a királyi palota kupolájának csúcsára és narancs nedvét szétfolyatja a Dunán ráérős csípőmozgásokat végző hajótesten. Közel nyolc óra, Colombus Jazzklub. A színpadon humán erőforrás mozgásba lendíti a hangszereket: basszusgitárt, billentyűket és egy öt literes tejesköcsögöt, melyet a középen (egy villanyóra szekrényen) helyet. foglaló Dés András rittmusszekcióként vet be - in medias res.
Rendezői jobbon, oldalvást ujjakrobatikai kiskáté bontakozik ki a névadó Kaltenecker Zsolt jóvoltából, míg balszélen dallamosan dörmögnek a húrok Papesch Péter préselésében. E kellemesen szokatlan helyzetkép mozgalmasságát a centerben rotálódó 80-as évek-beli kempingfelszerelések jelentik, most például egy piros műanyag mélyhűtőaksi. Balkáni romantika elektronikusan hozott boszorkányos fúvósokkal. Örömzenélnek, boroznak.
Olykor bele-bele csúsznak a legnemesebb értelemben vett kaotizmusba, hogy azután lassan bomoljon ki egy lázálomszerű, mítikus muzsika. Tér és időutazás. Átsöpör Eurázsián, mint egy kulturális úttörővonat, mely magával hozza az állomások autentikus moraját. Ez a zene egy kapu, egy katapult; a lehunyt szemhéjak mögött szenvedély születik, lábak dobognak, ütemes fejcsóválások. Nem az az ülős-koccintós háttérprodukció. Pszihedelikus rock és new-age és bele kattog a tejesköcsög, valami keleti pengetős szól lágyan és tisztán. Majd szétesik, ahogy a régi emlékképek egy meg-megbotló elbeszélésfolyamban. Nagyon erőteljes, impulzív. Csupa szenvedély. A műfaji határok szétkergetésése és újragyúrása: némi jazz, egy marék pop, aztán nagy csipetnyi world-music. Improvizatív jellege ellenére is megszerkesztett, a zenészek teljes összhangban reagálnak egymás kitöréseire. Az ütős blokkban nem enyhül a motolla opció, még a villanyóra szekrény is megszólal, de előkerül a klasszikus seprű is (ha már ez egy jazzklub) ütleg szerepben. Öt húron pendül a basszgitár, sűrűn a magas tartományban. A billentyűkön továbbra is van valami, és ezt hívják virtuóznak, valami döbbenetes látványra is. Legalább hat ember helyett játszanak szerintem, tíz számot. Pont egy albumra való, ha megéri sterilizálni.

(Antropos)