K.L.B.

Árok parti sodrásban

Kevéssel este kilenc előtt a kapolcsi hűvös nyáreste bevackolta már magát a Gástyaárok fagyzugos ölébe, a völgyklíma vacogtat, s még csak néhányan melegítik a műanyag székeket – Kaltenecker Zsolt kábelekkel bíbelődik, a K.L.B. Organ Trió még csak hangol. Orgona csak a névben, a színpadon sehol.

Fotó:Kassay Róbert

Olyan formációt szerettem volna, ahol a basszust orgona játssza, de ma este egy szintetizátor ugrik be helyette – toldja meg aztán a beköszönést Kaltenecker Zsolt szokásos szűkszavú szerénységével, amolyan magyarázatképpen. Lukács Peta megigazítja a gitárt, Borlai Gergő dobos magára ölti koncert üzemmódra járatott eksztázisát, röpke összepillantás és a muzsika máris vibrál, szalad az árokban körbe, mint a gömbvillám. Néha melenget, ami szól, mint a mézes tej, máskor a katarzistól futkos a hideg az ember hátán. Megfoghatatlan hangulat vonja örvénybe az árok partján sokasodó álldogálókat, pokrócot terítenek, padlót fognak. A K.L.B. zenéje egyszerre világzene, dzsessz, pop, rock és new age, s amit most hallunk, mindez együtt, és mégis más. Csak egy szóval ragadható meg: virtuozitás. Peta gitárja hol sikít, hol andalít, Borlai Gergő szólónként eléget legalább kétezer kalóriát, Kaltenecker Oscar Peterson könnyedségével döngeti a basszust a billentyűkön. Visz, sodor a zene, s akkor egyszer csak ismerős taktusba borzongok bele. Kaltenecker a Radiohead gyönyörű Pyramid Songjának akkordjait billentyűzi – jobb, mint az eredeti. Mindannyian szeretjük ezt a zenei világot, akárcsak Björköt, vagy a Depeche Modeot. Alig néhány hónapja játszunk együtt ebben a felállásban, az első közös számok között született is tőlük néhány szánk íze szerint való feldolgozás – magyarázza Peta a színpad tövében, már koncert után. A ráadás Depeche Mode téma, a Personal Jesus közben veszem csak észre; a nézőtér majdnem tele van, s idő közben elhagyott a vacogás.

kako
2008.07.30