Bio

KALTENECKER Zsolt

Ha megkérdezed Tőle, mi érdekli, a válasz ez lesz: A Zene. Persze nyitottan és érdeklődéssel fordul a világ más dolgai felé is, de gondolatainak egy részét biztosan - mindig és mindenhol - a zene foglalja le. Egyfolytában figyel a világ zenei irányzataira, újdonságaira, és fáradhatatlanul dolgozik saját, folytonos megújulásán. Imádja a különleges hangzásokat, s néha azt gondolhatjuk, hangszerén legszívesebben gitározna, vagy dobolna. Maximalista. Néha – amikor elkészül egy lemez vagy jól sikerül egy koncert – elégedett, de ez sosem tart hosszú ideig, „a következő pillanatban” már azon jár az esze, hogy legközelebbre mit kell megtartani, s mit másképp tenni. Mélyen hisz abban, hogy minden lemezre, minden koncertre, minden történésre csak teljes odaadással lehet fölkészülni, s ennek megfelelően cselekszik. Bár magával szemben szigorúbb, mint bárki mással, az aktuális „projektre” való teljes figyelmet várja el zenésztársaitól is. Ebben nem ismer tréfát, bár különben, állandóan tréfálkozik, s nem tudna humor nélkül élni. Szóval ilyen Kaltenecker Zsolt most. De vajon mindig ilyen volt? Nézzük, hogyan is kezdődött? 

1970. október 12-én született Budapesten.Családjában több zenész és művész vette körül, ami hol segítette, hol hátráltatta őt előrejutásában. Legszívesebben festőművész nagypapájára emlékszik, s szüleinek hálás támogatásukért.Nem határozta el túl korán, hogy zenész lesz, de az elhatározás pillanatától kezdve elszánt lett és ma is az. Aztán jött a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zongora szaka, majd New York-i tanulmányok Jaki Byard-nél.Ám a száraz életrajzi adatoknál többet mondanak Kaltenecker Zsolt lemezei, valamint az azokról, és a róla megjelent kritikák.

1997 

Berobbanás a köztudatba…
amiről H. Magyar Kornél tökéletes, már-már zavarbaejtő kritikát fogalmazott meg: „Kaltenecker Zsoltnak és triójának megjelenéséről csak annyit mondhatok: amikor Charlie Parker huszonévesen, több égető színpadi bukás után berobbant New Yorkba, a helyi szaxofonosok a folyóba dobták hangszerüket…Ez az anyag ugyanis végérvényesen és határozott szigorral lezárt egy korszakot…mostantól kikerülhetetlen.” (H. Magyar Kornél, Gramofon, 1997. december) „Kíváncsi vagyok, hogy sikerülni fog-e egyszer elvenni ezeknek a fiúknak a kedvét a zenétől. Vagy ha a zenétől nem is, legalább a magyarországi muzsikus léttől…Vigyázni kellene rájuk. Óvatosnak lenni, betenni őket az elefántcsonttoronyba, hagyni őket dolgozni, hadd zenéljenek reggeltől éjszakáig, várni, segíteni, támogatni.” (Karámy Zoltán) 

1999 

A szólókoncert, mely CD-n is átható
Kiderült. Szólóban is olyan jó, mint trióban, standard-eket és más szerzeményeit is ugyanúgy magáévá formálja, mint saját számait, virtuóz és szelíd, bátor és visszafogott, komoly és bohém, örül a zenének és megszenved érte. „A jazztől pontosan ezt várja mindenki: ott, akkor, előttünk szülessen, éljen és haljon meg a szemünk láttára.” (Matisz László, Gramofon, 1999. december) 

Kaltenecker – Papesch - Borlai
Sokak szerint ez nem is lehetne máshogy. A zenekar Szlovákiában koncertezik, fellépésük a Bratislava Jazz Days-en különösen sikeres. 

2000 

Valami egészen más
Duó Dés András ütőhangszeressel. Kicsit csöndesebb, előtérbe kerülhet az egyedülálló balkéz technikája, ősi ritmusok és dallamok, ugyanakkor érződik a klasszikus zene hallgatása és gyakorlása az eddigieknél is biztosabb hangszeres tudásban.

Kaltenecker Zsolt eddigi lemezeit elkezdik terjeszteni Japánban. Azóta minden lemeze folyamatosan megjelenik a Szigetországban.

2001-2002 

A szélsőségek időszaka 
Kaltenecker Zsolt két olyan lemezzel rukkol elő, amelyeken klasszikus felállású trióval (Barcza Horváth József - nagybőgő, Mohay András - dob) játszik. Ennek oka többek között a japán közönség igényeinek kielégítése. Ezzel a fúziós jazz kedvelői mellett, maga köré gyűjti a klasszikus irányzatot kedvelő közönséget is. 2002-es Triangular Expressions című albumáról a japán Musee Magazine-ban az alábbi kritika jelenik meg: „Kaltenecker Zsolt az egyik legjelentősebb zongorista, akire az európai jazzt számunkra magas színvonalon bemutató Gats Production hívta föl figyelmünket. Először is figyeljük meg briliáns technikáját, amely leginkább Oscar Petersonra vagy más hasonló színvonalú zongoristákra emlékeztet bennünket. Frazeálása olyan egyéni, amely mindenki mástól megkülönbözteti. Emellett harmónia iránti érzéke is fantasztikus…A trió formáció előadásában a kortárs zene, a jazz és a kelet-európai tradicionális zene ötvöződik. Ez az a zongoratrió, amelyet nagyon sokszor szeretnénk még hallani a jövőben!” (Yuichiro Takagi, Musee Magazine) 

Ugyenebben az időszakban a klasszikus jazz mellett, a legmodernebb stílus jegyében nu-jazz lemezt is készít, amelyben legfőbb társa Andrew J dj. Később, Jeli András basszusgitárossal kiegészülve 2003-ban is megjelenik egy lemezük. 

A 2002-es év vége felé pedig egy új felállású trióval, s ismét más hangzással találkozunk - elektronikus billentyűs hangszerekkel,  zongorával, basszusgitárral és ütőhangszerekkel. A zenekar nagy sikerrel lép  fel Ausztriában. 

2003 

Fontos év
Kaltenecker Zsolt végigjárja a „Camino de Santiago” nevet viselő zarándokutat, s ezalatt-ezután eldönti, hogy „leszámol” a zongorával, kizárólag elektronikus billentyűs hangszereken fog játszani (2006-tól újra játszik zongorán is). Egy évvel később Alchimia címmel megjelenteti különleges hangzású albumát, amelyen több szám is az úton átélt élmények eredményeképpen született. „Nem az az ülős-koccintós háttérprodukció. Pszichedelikus rock és new-age és bele kattog a tejesköcsög, valami keleti pengetős szól lágyan és tisztán. Majd szétesik, ahogy a régi emlékképek egy meg-megbotló elbeszélésfolyamban. Nagyon erőteljes, impulzív. Csupa szenvedély. A műfaji határok szétkergetése és újragyúrása: némi jazz, egy marék pop, aztán nagy csipetnyi world-music.” (Antropos, 2005. június) 

2005 

Shantansz!!!
Megtörténik, amit oly sokan vártak; Kaltenecker – Papesch - Borlai újra együtt, egy színpadon és közös lemezen! S hogy mitől más most, mint 1999-ben?„A megszokott elképesztő virtuozitás mellett eddig nem hallott zenei töltettel, esztétikummal és ízléses dinamikai megoldásokkal gazdagodott a zenekar mindhárom tagjának stílusa – végre valahára!... A trió stílusára erős eklektika jellemző, amely felhasználja, sőt drasztikusan továbbfejleszti a ’70-es évek jazzrock-érájának nagy vívmányait – Weather Report-, Manfraid Mann-, ELP- és Pink Floyd-hatásokat érzek első körben. Borlai Gergő (dob) és Papesch „Stallone” Péter (basszus) párosa kirobbanthatatlan ritmuskolosszussá fejlődött, amely virtuálisan azt csinál a zenével a kompozíció keretein belül, amit csak akar.” (H. Magyar Kornél, Fidelio, 2005. szeptember) 

A zenekar nagysikerű japán turnén vesz részt, visszavárják őket. 

2006 

Turné Szlovákiában és Csehországban. Novemberben Papesch Pétert Hárs Viktor  bőgős váltja fel a Kaltenecker Trióban.  

Folyt.köv…

Zsolt KALTENECKER

If you asked him what he was interested in, the reply would be: Music. Of course he is open to and interested in other things in the world, but a part of his thoughts – no matter when or where – is always occupied by music. He continuously follows the trends and new developments in music around the world and is forever working on the renewal of his own music. He loves special sounds and sometimes one might think that he would prefer to play guitar or drum on his instrument. He is a maximalist. If an album or a concert turns out well, he is sometimes satisfied for a while, but this doesn’t last long and the next moment he is already thinking about what to keep and what to do differently next time. He truly believes that you have to totally focus on every album, concert or action and then act accordingly. Although he is stricter upon himself than anyone else, he expects total concentration from his collaborating musicians on the current “project”. This is something he takes really seriously, although otherwise he's making jokes all the time and couldn’t live without humour. So this is what Zsolt Kaltenecker is like now. But was he always like this? Let’s see how it all began…            

He was born in Budapest on October 12th, 1970.His family includes other musicians and artists, which both helped and hindered him in his development. He remembers most fondly his painter grandfather, as well as being thankful to his parents for their support. He didn’t decide too early to become a musician, but once he had made his mind up he became totally committed and remains so to this day. Then he attended the jazz-piano department of the Liszt Ferenc University of Musical Arts, followed by studies in New York with Jaki Byard.However, Zsolt Kaltenecker’s albums, the reviews of these and his music say more about him than bare biographical details.

1997 

Bursting into the public consciousness…
Kornél H. Magyar made the following perfect, almost embarrassing review: “all I can say about the appearance of Zsolt Kaltenecker and his trio is: after several big theatre failures, when Charlie Parker burst into New York in his 20’s, the local saxophonists threw their instruments into the river… This material clearly and definitely marked the end of an era…not to be missed from now on.” (Kornél H. Magyar, Gramofon, December 1997). “I’m curious whether anyone will ever manage to stop these guys playing music. Or if not playing music itself, then at least being musicians in Hungary… We should look after them. We should be careful with them, place them in ivory towers, let them work, let them play music from morning until night, wait, help and support them.” (Zoltán Karámy) 

1999 

The solo concert, which also hits you on CD
Now we know it. In solo, he is as good as in a trio, he makes standards and other pieces as much his own as his own pieces, virtuoso and calm, courageous and restrained, serious and bohemian, he loves music and suffers for it. “This is exactly what everyone expects of jazz: it should be born, live and die there and now before us, before our eyes.” (László Matisz, Gramofon, December 1999) 

Kaltenecker – Papesch – Borlai
Many people believe it couldn’t be any other way.In autumn the trio plays in Slovakia. The concert on the Bratislava Jazz Days is especially successful. 

2000 

Something quite different
Duo with percussionist András Dés. A little quieter style, his unique left-hand technique coming to the forefront, with primitive rhythms and tunes, while at the same time it comes across that he has listened to and practiced classic music in his ever surer instrumental skills. 

Zsolt Kaltenecker’s albums start to be distributed in Japan. Since then, all of his albums have been brought out in Japan.

2001-2002 

A period of extremes 
Zsolt Kaltenecker brings out an album on which he plays with a Classic trio (József Barcza Horváth - double bass, András Mohay - drums). Among the reasons there is the want to satisfy the needs of his Japanese audience. This way, he does not only attract those who enjoy classic jazz but also the lovers of fusion jazz. The following review appeared about his 2002 album Triangular Expressions in the Japanese Musee Magazine: “Zsolt Kaltenecker is one of the most important pianists that quality European jazz label Gats Production has brought to our attention. First of all we can see his brilliant technique, which reminds one most of Oscar Peterson or other similar quality pianists. His phrasing is so unique, quite different to anyone else. In addition, his feeling for harmony is fantastic… In its performance, the trio combines contemporary music, jazz and traditional Eastern European music. We look forward to hearing from this piano trio very often in the future!” (Yuichiro Takagi, Musee Magazine) 

At the same time, alongside his work in classic jazz, he also brought out a nu-jazz album in the latest style, mainly in collaboration with the DJ Andrew J. They also released an album with bass guitar player András Jeli in 2003. 

Towards the end of 2002, he set up a new trio, again with a new sound – with electronic keyboard instruments, piano, bass guitar and percussion instruments. The band play in Austria with big success. 

2003 

An important year
Zsolt Kaltenecker travels the “Camino de Santiago” pilgrim’s road and decides to give up the piano and play exclusively electronic keyboard instruments (he started playing the piano again in 2006). One year later, he released the Alchimia album with its special sound, several tracks of which relate to the experiences he had gone through on his travels. “This isn’t the kind of production where everyone sit back and raise a glass. There’s psychedelic rock and new age music, the clacking of a milk jar, as well as some Eastern plucking that sounds softly and clearly. Then it all falls apart like old images in a stuttering flow of speech. It is very powerful and impulsive. Full of passion. The limits of genre are pushed and then reformed: some jazz, a handful of pop, then a big pinch of world music.” (Antropos, June 2005) 

2005 

Shantansz!!!
Finally what many have been waiting for; Kaltenecker – Papesch – Borlai together again, on the same stage and with a joint album!What is different now compared to 1999?“In addition to the well-known, incredible virtuosity, the style of the three members of the group is supplemented with unprecedented musical charge together with aesthetic and tasteful dynamic solutions that haven’t been heard so far!... The trio’s style is characterized by a strong eclecticism, which uses and drastically takes forward the greats of the jazz-rock era of the 1970’s – I can hear at a first listening Weather Report, Manfred Mann, ELP and Pink Floyd. The pairing of Gergő Borlai (drums) and Péter „Stallone” Papesch (bass) has developed into an immovable rhythm colossus, which virtually does with music what it wants, within the limits of composition.” (Kornél H. Magyar, Fidelio, September 2005) 

The band took part in a highly successful japanese tour, with invitations to return expected. 

2006 

Tour in Slovakia and the czech republic. In November, Péter Papesch is replaced by Viktor  Hárs on bass in the Kaltenecker Trio.   

To be continued….